IPOLYTARNÓC község webhelye

A település domborzata változatos, belterülete sík terepen fekszik, amelyet nyugatról-keletre nagyobb szántóföldek, gyepek és legelők váltanak fel. A szórvány cserjés területeket követően erdőség borítja a hegyvidéket, amelyből az akácos és a fenyves részben telepített. A patak völgyekben fűzfa és éger ligetek váltakoznak, itt kétéltűek és hüllők találtak kitűnő életteret. Felső Hólya pusztán értékes idős vadkörtefák, szilvából és dióból álló koros gyümölcsös található. Az országhatárhoz közeli területet orchideás gyepsáv gazdagítja.

A Botos- és a Borókás-árkot sokféle páfrány teszi változatossá, a védett területen az erdei gombák számos faja megtalálható, 12 védett növényfaj ismert, amelyből hármat idetelepítettek. A rovarvilág rendkívül változatos, az erdő madaraknak, kisemlősöknek és számos nagyvadnak (őz, szarvas, vaddisznó) nyújt élőhelyet.

Talajának döntő részét a barna erdőtalaj különböző típusai adják, jelentős még a réti talaj, de található humuszos homok és réti öntéstalaj is. A dombvidék talaja kovárványos erdőtalaj, ennek nagyobbik részét szántók, kisebbik részét erdők adják.

A magasabb részeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatók, ezek zömmel erdővel borítottak.

A lakóházakat környező táj kb. 1/5-e ártér, illetve síksági domborzattípusba sorolható. Kőzettani alapja főként oligocén agyagmárga, de keleti szélén foltokban előfordul miocén homokkő, mészkő és andezittufa is.

A lakóépületekhez közeli Ipoly folyót mindkét oldalról hegyvonulat övezi. A bal oldali magyarországi part hegyeinek - Kopasz, Szőlő, Temes, Bize, Fehér - magassága 200-220 méterig nyúlik. A belterületi 32 hektárból 16 beépített és mindössze 2 hektárnyi a termőföld. A külterület 49 hektára csak 30 hektár termőföldet foglal magába.

Az Északi-Középhegységi nagy tájba tartozóan mindkét terület a Nógrádi medence része, amely déli irányból a Karancs-Medveshez kapcsolódik. A mai Ipoly-völgy a kéregmozgások és a kőzetminőségtől függő természeti munkák eredménye, amely a szerkezeti mozgások révén az utolsó szakaszban kisebb részmedencékre tagolódott. Geográfiai jellemzője, hogy helyenként teraszok szegélyezik. A középső Ipoly-völgy kialakulását a fiatal kéregmozgások jelentősen befolyásolták.

A Középső-Ipolyvölgyi kistáj éghajlata mérsékelten hűvös, száraz. Az évi napsütéses órák száma 1850-1900 közötti. A hőmérséklet évi átlaga 9,3 °C. a csapadék sokévi átlaga 610-650 mm. A szélirány legtöbbször nyugati, de jellemző a keleti és az északkeleti szélirány is.

Talajvíz: Az Ipoly és a Botos patak völgyét felszíni, felszínközeli, illetve vízhozamtól függő talajvízmélység jellemzi. A Botos patak belterületi hossza: 830 folyóméter.

Rétegvíz: Az Országhatár - Ipolytarnóc - Litke közötti völgy érzékeny területnek számít, közel a településhez egy ivóvizet termelő kút található. A vezetékes ivóvízhálózat hossza 3.000 méter, valamennyi lakás bekapcsolódott a közüzemi vízellátásba.

Termálvíz: Nógrád megye termálvíz-kutatási tanulmánya alapján Ipolytarnócon nem volt fúrás, de a szlovák és a magyar határterület egyes településein (Rapp, Nógrádszakál) találtak hasznosítható termálvizet. A falu idegenforgalmi látogatottságát növelni fogja Rapp község termálfürdőjének megépítése.

A kiépített szennyvízhálózat hossza 4.078 folyóméter. Egyházasgerge, Mihálygerge, Ipolytarnóc és Litke községek önkormányzatainak együttes tulajdona a szennyvíztisztító-telep. Az utóbbi település közigazgatási területén megépítve fogadja az átemeléssel összegyűjtött szennyvizet, amelyet ártalmatlanít és tisztít.

Az Ipoly folyó

A Szlovák-érchegység délnyugati részén, a Vepor-hegységben, az Ipoly hegy tövében 1.058 méteres tengerszint feletti magasságban ered az Ipoly. A Börzsönytől délnyugatra, Szobnál (101 méter) 212,43 kilométer megtétele után torkollik a Dunába. A "Kék Duna" harmadik legnagyobb mellékfolyója.

Forrásától a torkolatig 596 méter az esése, Balassagyarmattól a Dunáig tartó alsó szakaszán 32 centiméter kilométerenként. A völgyfenék anyaga agyagos homok, hordalékszállítása csekély! Vízgyűjtő területe 5.151,044 négyzetkilométer, amelyből 3.648,592 négyzetkilométer a szlovák, 1.502,452 négyzetkilométer pedig a magyar oldalon terül el.

Az Ipoly vízgyűjtőjét nyugatról és északról a szlovák Érchegység és a selmeci hegyek, keletről és délről a Karancs, a Cserhát és a Börzsöny határolják. A terület nagy részét tölgy és bükkerdő borítja.

A hazai vízgyűjtő legmagasabb pontja a Börzsönyben található 939 méter magas Csóványos. Folyamát 29 mellékvíz táplálja - jobb partról 15, bal bartról 14 -, amelyek közül az alábbiak a legjelentősebbek: Selmece-, Lókos-, Korpona-, Dobroda-, Ménes-, Szentlélek-, Derék-, Kemence patakok, illetve a Fekete víz.

Vízjárása intenzív és szélsőséges. Magyarország és Szlovákia között 143 km hosszúságban határfolyó, azonban Ipolyság környezetében mintegy 30 km-es szakaszon szlovák területen folyik, ahol folyama fölött hat közúti és kettő vasúti híd ível át. A szabályozási terv 41,57 km-rel rövidítette meg hosszúságát, amely eredetileg 254 km volt.

Ipolytarnóc és a torkolat között 47 hídhely azonosítható. Ma ezek közül összesen tizenkettő áll, de a határszakaszon csupán négy. Az Ipoly nevének eredete teljes bizonyossággal már nem fog kiderülni. Íme néhány teória az 1911-ben kiadott "Magyarország Vármegyéi és Városai" enciklopédiából, amelyet Dr. Borovszky Samu szerkesztett:

"A vármegye területén megfordult germán népek emlékét még a helynevek is fenntartották. Germán eredetű az Ipoly folyó (németül Eipel) neve, amely megfelel a magyarban oly gyakori Almás névnek. Némelyek az Ipoly nevét az szláv vipluvaty = kiönt, kiköp szóból származtatják. E nézet annál is inkább figyelmet érdemel, mert hazánk összes folyói között éppen az Ipolynak van a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy minduntalan kiönt, természeténél fogva tehát ez a szó felel meg legjobban nevének."

"Pintér Sándor a palócz nép egyik legalaposabb ismerője azonban palócz eredetűnek tartja az Ipoly folyó nevét, melyet a palócz nép ma is változatlanul Ipaónak (Ipajao) ejti ki. Ipaó a palóczok nyelvén annyit jelentett, mint Öregvíz, Öregfolyó. Különben Pintér Sándor személyes tapasztalatai szerint a régi időben a palóczok a folyót Öregvíznek is nevezték. Az Ipolynak a jelenben is használt nevét szerinte alig adta más, mint a partjára letelepedett palócz."

"Jordandes történeti művében viszont Bolliának nevezi az Ipolyt, mely mellett a svévek fejedelmei, Hunnimund és Alarik, a góthok ellen folytatott hadjáratuk alkalmával táborba szállottak. E helyet egyik történetírónk a mai Hont vármegye területére helyezve megjegyzi, hogy a folyót a nép ama vidéken még a XIX. század elején is Ipollyának nevezte."

A felvétel készítésének napján - 2008. 03. 14. - az Ipoly vízszintjének magasságmérője mindössze 60 cm-t mutat. A felső lépcsősor közepén 432 cm volt a víz magassága 2010.06.04.-én 23:00 órakor.

2000. 04. 06. és 2011. 03. 19. közötti időszak során a folyó vízszintje 15 alkalommal elérte a kritikus 365 cm-es magasságot. Ez az a szint, amelynél már lezúdul a víz a Rákóczi út és a Dankó Pista út irányába, mert egymást követően három szakaszon kilép medréből az Ipoly folyó.

Ha csak az elmúlt egy évtized távlatában elemezzük az Ipoly 1980-81. évi szabályozását, már akkor is egyértelműen látszik, hogy súlyos szakmai hibákat követtek el a szakemberek. A beruházás során Csehszlovákia több kilométer hosszúságú stabil gátat épített az Ipoly jobb partjára a kitermelt földből, amely rendületlenül ellenáll az áradásoknak, védelmet nyújt a lakosságnak. Magyarország védelem nélkül hagyta a bal partot!!! Nincs töltés, nincs gát!!! A teljes földmennyiséget deponálták, lankásan szétterítették!!!

2007. november 16-án Párkányban a magyar-szlovák külügyminiszteri találkozón aláírták Pösténypuszta és Ráróspuszta Ipolyon átívelő hídjainak építését

... IN MEMORIAM IPOLY HIDAK ...

Ponyi Pál Ipolytarnóc egykori bírója: "Híd is, malom is volt az Ipolyon. Az én apám négy hidat épített az Ipolyra, de körülbelül nyolc híd volt rajta."

Az Ipoly Eurorégió 2003-ban készített szakmai tanulmányában Ipolytarnóc és a torkolat között összesen negyvenhét híd helyet azonosított, amelyek az alábbiak:
Szob-Helemba (vasúti híd), Ipolydamásd-Helemba, Liliom-Puszta, Ipolyszalka-Letkés, Ipolytölgyes-Ipolykiskeszi, Vámosmikola-Ipolypásztó, Ipolybél, Harasztipuszta, Ipolyszakállos, Ártér (Tésa)-Szete (I. és II.), Szete, Visk (Szemerédi patak), Ártér (Tésa)-Ipolyvisk (kelet és dél), Ipolyság (66-os út, ártéri- és mederhíd), Tesmag-Hont, Ipolyhídvég-Drégelypalánk, Ipolybalog, Nagycsalomja, Ipolyszög (Riba), Kóvár, Balassagyarmat, Madách gyalogoshíd, Balassagyarmat (határhíd), Erdőszelestyén-Patvarc, Őrhalom-Ipolyvarbó, Hugyag, Szécsénkovácsi-Hugyag, Pető, Pösténypuszta, Ludányhalászi, Nógrádszakál-Bussa (vasúti híd), Bussa, Nógrádszakál, Rárósmúlyad, Rárós, Litke-Tőrincs, Ipolytarnóc

A XIX. századi úti beszámolók alapján az egyik legnagyobb fahíd Ipolytarnóc határában állt az Ipolyon. A mederhídhoz mindkét oldalon ártéri hidak csatlakoztak. A híd pontos hossza nem ismeretes, de a hídrendszer teljes hossza meghaladta az 500 métert. Az egykori hídra vezető út napjainkban is a közlekedés szolgálatában áll a folyóig.

Ipolytarnóc Község Önkormányzatát nem érte az a megtiszteltetés, hogy az impozáns, szép ívű, új Ipoly híd átadásának jeles ünnepén ott legyen Ráróspusztán 2011.10.11-én, mert nem kapott meghívót. A magyar szervezők vélhetően nem tudták, hogy az Ipoly magyarországi szakasza Ipolytarnócnál kezdődik, Ráróspuszta pedig egy parittya lövésnyi folyamhosszúságra van a településtől, 1978.12.31-ig pedig a Szécsényi Járáshoz tartozott. "Thus passes the glory of the world." "Sic transit gloria mundi." Így múlik el a világ dicsősége!