IPOLYTARNÓC község webhelye

Időponthoz kapcsolódó szokások

Karácsonyi szokások
(1)

Ahol eladós sorban lévő leány volt a családban, ott a karácsony szent estei étkezésnél a lány, az édesapja villájáról lekapta az első falatot és kiszaladt az útra vele. A hiedelem szerint az ilyenkor elsőnek arra felé járó férfi lesz az, aki majd feleségül veszi a lányt.

(2)

Karácsony előtt 9 nappal volt az úgynevezett, „szent családjárás”. Ez abból állt, hogy az emberek (gyereke, felnőttek, férfiak és nők egyaránt) jártak más családokhoz imádkozni.

(3)

A lányok elkezdtek enni egy almát hamvazó szerdán úgy, hogy az pontosan karácsony böjtjéig fogyjon el. Amikor az utolsó falathoz érkezett kimentek a ház elé, és jól szétnéztek. Úgy tartották, hogy a lány jövendőbeli férjének neve meg fog egyezni, az elő arra jövő férfi nevével.

(4)

Szokás bolt még, hogy karácsony böjtén a lányok gombócot főztek, és a gombóc közepébe egy-egy férfi névvel ellátott papírt helyeztek. Úgy tartották, hogy amelyik gombóc elsőnek feljön a víz tetejére, az abban található papíron szereplő férfi névvel azonos lesz a lány jövendőbeli férje.

Karácsonyböjti ételek

(1) Hordós káposzta aszalt gombával és házi vajjal rántva

A vajat halvány sárgára pirították, majd abba lisztet és paprikát tettek. Vízzel felöntötték és bele tették a már korábban gombával egybe főzött káposztát.

(2) Mákos guba mézes vízzel leöntve

Vízből, lisztből és élesztőből tésztát dagasztottak, amit kicsi sóval ízesítettek. Az így elkészített tésztát elnyújtották megközelítőleg 1,5 cm vastagságra, és egybe megsütötték. A sütést követően kb. 2 x 2 cm-es négyzetekre vagdosták. Picit sós, forrásban lévő vízbe kb. 1 percre lyukas kanállal megmártották. Ezt követően darált mákba megforgatták, majd megvárták még kihűl, aztán pici vízzel meghígított mézel meglocsolták.

Farsangolás
(1)

Farsangkor (csak) a fiúk beöltöztek vicces kinézetű embereknek (mivel akkoriban amikor ez még szokás volt, nem voltak olyan jelmezek, mint manapság.) Kizárólag a lányos házakhoz mentek, és ott énekeltek, táncoltak, viccelődtek. Mindez csupán néhány percig tartott. A lányok mindezért különböző ajándékokat adtak, mint például: tojást, szalonnát, kolbászt, bort, süteményt, stb. A fiúk kosarakba gyűjtötték ezeket az ajándékokat. Amikor már minden lányos házat végigjártak, elmentek a kultúrházba és a lányokkal közösen mulatozva elfogyasztották a farsangoláskor összegyűjtött enni- és innivalókat. A mulatsághoz a helybéli zenélni tudó emberek szolgáltatták a zenét (pl. tangóharmonikán).

Húsvét
(1)

Délelőtt csak a fiatal fiúk (vagyis a gyerekek) menetek az olyan lányos házakhoz locsolkodni, ahol eladó sorban lévő lányok voltak. Délután viszont már a fiatal legények mentek locsolkodni. Szokás volt még, hogy húsvét alkalmából a családok különélő tagjai is meglátogatták egymást. A fiók kölnivel történő locsolásáért a lányok süteménnyel, főtt, festett tojással kínálták a fiúkat, a legényeket borral is. Szokás volt még, hogy húsvét este bált rendeztek, mely egyben jó alkalom volt arra, hogy az egymásnak szimpatikus fiatalok szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki, melyek gyakran végződtek házassággal is.

Lekvárkészítés
(1)

A lekvárnak való gyümölcsöt kimagozva, megmosva sárgaréz üstbe tették és addig főzték, amíg az állaga egészen sűrű nem lett. Fontos kiemelni, hogy a lekvárt csak gyümölcsből készítették, tehát sem cukrot, sem egyéb tartósítószert nem használtak hozzá. Az így készített lekvár hűvös pincében tárolva, évekig megőrizte minőségét, nem penészesedett, nem romlott meg. Minél régebbi volt az így készített lekvár, annál keményebbre aszalódott az évek során.

Eseményhez kapcsolódó szokások

Férjez menetel
(1)

Mielőtt férjhez ment egy leány, saját maga elkészítette a stafírungját. A stafírung az alábbi öszetevőkből állt:

- szalmazsák,
- szalmatakaró (azaz lepedő)
- 4 taposós derékalj (jellegzetessége, hogy srégen futnak az anyagában a szálak és tollal van kitömve)
- 2 taposós derékalj (jellegzetessége, hogy fentről-lefelé és jobbról-balra futnak az anyagában a szálak)
- párna
- dunna
- ágytakaró

Temetés
(1)

Ha a faluban eladó sorba lévő fiatal nőtlen vagy férjezetlen személy halt meg, akkor nemének megfelelően vőlegénynek vagy mennyasszonynak öltöztették fel, és az ismeretségi körében lévő, hasonló korúak közöl valaki felöltözött vőlegénynek, egy másik személy pedig mennyasszonynak. Így kísérték utolsó földi útjára az elhunytat. A temetésen – mindig az elhunyt nemével ellentétes nemű személy – egy rövid visszaemlékezéssel búcsúzott az elhunyttól. Ez a szokás megközelítőleg a 60-as évekig élt a községben.