IPOLYTARNÓC község webhelye

Az 1688-ban épült római katolikus templom

A település első római katolikus temploma – feltételezhetően középkori alapokon - 1688-ban épült Jézus Krisztus mennybemenetelének tiszteletére. Az 1713-as Canonica Visitatiok szerint a középkori templomot renoválták, hajóját festett kazettás famennyezet fedte, majd 1747-ben átépítették. A fellelhető források alapján igen romos volt 1788-ban, de a legszükségesebb javításokat 1803-ban elvégezték. Ekkor egyetlen oltárát a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál képmásai díszítették, volt hat fa gyertyatartója, valamint három harangja. Tornya és kórusa kőből épült, felszerelési tárgyait Gács várából kapta. Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel 1755-ben. 1813-ban 3 oltára, 3 tornya és 3 harangja volt. 1842-ben a tetőszerkezetet, 1845-ben pedig a tornyot és a sekrestyét zsindelyezték újra.

A templom Mária oltára

A lebombázott templom

A II. világháborúban a visszavonuló német katonák, 1944. december 31-én lebombázták a templomot. Napjainkban már csak néhány fénykép és egy rekonstrukciós grafika őrzi a régi templomot.

A bombázást "túléló" harangok

A csodával határos módon a templom harangjai túlélték a bombázást. A három rarangból a bombázást követően egyet elvittek a németek, hogy beolvasszák és fegyvereket gyártsanak belőle.

A nagy harang felirata latinul

„FUSA PER BENIAMINUM STEPHANIDES LOSSONTZINI ANNO 1814 SUB HONORE IESU MARIA ANNA ET IOSEPH CAPELLA TARNOCZENSI SANCTA ANNE ET USUI PUBLICO PEDICAT IOSEPHUS BORY DE BOR ~ FO”

 A nagy harang felirata magyarul

„ÖNTETETT A LOSONCI ISTVÁN BENJÁMIN ÁLTAL 1814-BEN, JÉZUS, MÁRIA ÉS SZENT JÓZSEF ISZTELETÉRE, AZ IPOLYTARNÓCI SZENT ANNA KÁPOLNA RÉSZÉRE ÉS A KÖZÖSSÉG HASZNÁLATÁRA. KÉSZÍTTETTE BORY JÓZSEF.”

A kora ellenére a harang még ma is szépen cseng. A csodával határos módon épségben élte túl a templom lebombázását. Ezt követően a község lakói a harang lerombolt tornyának romjain, fa lábakra állították és így használták mindaddig, amíg a templom romjaiból újjá nem építették a templomot. Ezen időszak alatt ékesen szóló hangjával jelezte a földeken, mezőkön dolgozóknak, hogy jöjjenek és segítsenek a templom újjáépítésében.

A kis harang felirata

"Az ipolytarnóci hívek ajánlják Szűz Anyánk tiszteletére, a Mária-év emlékére 1954. Öntötte Szlezák László öntödéje BP"

A templomépítés története

1948. augusztus 20-án a Templomépítő Bizottság 32 fővel, Ponyi Pál elnökségével. A Bizottságban minden személy személyre szabott beosztást kapott, melyért felelősséggel tartozott. Szeptember 6-án megkezdődött a felrobbantott régi templom romjainak eltakarítása. Az elbontás során külön figyelmet fordítottak arra, hogy a még felhasználható építőanyagokat, károsodás nélkül különítsék el az egyéb törmeléktől. Ezáltal a régi templom, jelentős mennyiségű anyagát fellehetett használni az új templom építéséhez. Az építéshez szükséges sóder teljes mennyisége az Ipoly folyóból került kitermelésre. Október 20-tól 22-ig kiásásra került az új templom alapja. Október 30-án – Krisztus király ünnepén – megtörtént az alapkő letétele, melyet Tost Barnabás apostoli Kormányzó áldott meg. Az alapozás október 22.én kezdődött és december 14-én ért véget. A templom teljes alapja betonból készült. 1949. január 17-től 20-ig az építkezéshez szükséges fakitermelés folyt a mihálygergei erdőből. A kitermelésre került famennyiséget Miháylgerge község adományozta a templom építéséhez. Március 29-én teljes erővel megindult az építkezés. A munka jelentős terhet rótt az emberekre, hiszen a földművelésből és állattartásból élő helyi lakosok számára ebben az időszakban indultak be a tavaszi munkák. A betonozáshoz viszont sok emberre volt szükség. A kialakult problémát úgy oldották meg, hogy a megmaradt nagy harangot fa talpakra szerelték fel a templom udvarán, és amikor a betonozás kezdetét vette, harangszóval jelezték a határban dolgozó emberek számára, akik a harangszó hallatán, a földeken abbahagyták a munkát, és sietve mentek, hogy kivegyék részüket a betonozásból. A harangszó „szent szónak” bizonyult, mert bármilyen sürgős is volt a határban végzendő munka, a harangszó hallatán minden ember a betonozáshoz sietett. A munkálatokról pontos kimutatások készültek. A templom építési terveit egy Tóth vezetéknevű salgótarjáni építész készítette. A munkálatokat Lőrincz Sándor („pallér”) végezte. Érdekességként maradt fenn az akkoriban készült jegyzetekben, hogy a toronysisak csúcsán az utolsó palát a „szetelés” előtti napon este 7 órakor egy Kovács nevezetű mesterember helyezte el. Az elkészült templomot 1949 október utolsó vasárnapján Tost Barnabás apostoli kormányzó áldotta meg. A templom felszentelésének emlékére a kormányzó a főoltáron álló Krisztus Király szobrot ajándékozta a templomjáró híveknek, melyet Krasznai Lajos szobrászművész készített. Szintén ő készítette a templom belső terében elhelyezett 14 darab stációs domborművet. A templom új márványoltárát 1958. november 23-án áldotta meg dr. Brezanóczi Pál apostoli kormányzó. Az új orgona, a helyi hívek adományából 1965-ben, Baranyai Jenő esperes szolgálati ideje alatt készült el, melyet Váradi Ottó budapesti orgonaépítő készítette el. Még ebben az évben befejeződött a templom külső tatarozása is. Ezt követően készült el a templomot körülvevő díszkerítés. A templom elkészültét követően a hívek otthonról hoztak széket, mert nem voltak padok. Csak Baranyi Jenő szolgálati ideje alatt kerültek padok a templomba, összesen 30 darab, egyenként 6 személyes pad. A toronysisakok fedésének cseréje paláról vörösrézre, már Ignác Géza plébános idejében valósult meg. Ezt követően került kialakításra a templom fűtése, egy olajkályha beszerelésével.

A mikor Gonda Lajos 1999. november 21-én, a templom építésének 50. jubileumi ünnepe alkalmából összefoglalta gondolatait a templom építését és fejlesztését érintően, az alábbi szavakkal zárta gondolatait:

„Legyen továbbra is ezen szent hely a szeretet és a békesség háza. Szálljon az ének, zengjen mindörökké a Király köszöntő: Krisztus Vincit. Krisztus Regnat. Krisztus Imperat. Krisztus él. Krisztus uralkodik. Krisztus győzni fog.”

Az 1949-ben újjépített római katolikus templom

Az 1948. augusztus 20-án Ponyi Pál elnökletével megalakult 32 fős templomot újjáépítő bizottság meghatározta és személy szerint kiosztotta az önként vállalt feladatokat. Szeptember 6-án megkezdődött a sóder kitermelése az Ipolyból, amely teljes mértékben biztosította az építéshez szükséges mennyiséget. Ezzel egyidőben hozzáfogtak a régi templom romjainak eltakarításához, amelyből sok anyag beépítésre került az újba. Mihálygerge áldozatkész lakossága jelentős mennyiségű fát adományozott az állványozáshoz. Október 30-án Krisztus Király ünnepén az alapkő letételét is megtörtént, melyet Tost Barnabás Apostoli Kormányzó úr áldotta meg. 1949. március 29-én teljes erővel megkezdődtek a munkálatok. A 14-15 szakképzett kőműves munkáját Lőrinc Sándor irányította.

Az újjáépített templom 20 méter hosszú, 10 méter széles és 15 méter magas. A szentély 9 méter magasságú, 7,5-7,5 méteres félkörívű. A torony keresztje 32 méter magasan áll. 1949. október 30-án került felszentelésre.

A templom fő oltárán álló Krisztus Király szobrot Krasznai Lajos szobrászművész készítette, amelyet Tost Barnabás Apostoli Kormányzó ajándékozott a községnek. A szobortalapzaton az alábbi felirat olvasható:

"Építették Krisztus Király dicsőségére az ipolytarnóci hívek 1958-ban, Balás Béla esperes-plébános és Molnár Dezső káplán vezetésével. Megáldotta: Dr. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó 1958. XI. 23."

A Kormányzó 1949. október utolsó vasárnapján nagy létszámú papi segédlettel megáldotta és felszentelte Ipolytarnóc lakosságának új római katolikus templomát. Balás Béla esperes úr szolgálati ideje alatt a hívek adományaiból készült a márvány oltár, a 14 darab stációs dombormű, amely szintén Krasznai Lajos kőszobrászati munkáját dicséri. Felszentelésüket 1958. november 23-án dr. Brezanóczi Pál Apostoli Kormányzó végezte. Az oltár építésének márványtábla állít emléket, melyen az alábbi felirat látható:
A hívők adományából 1965-ben készült el az új orgona, amelyet a budapesti Váradi Ottó épített. A templom külső tatarozása, a díszkerítés megépítése és a padsorok készíttetése Baranyai Jenő esperes úr szolgálati ideje alatt (1977.10.02.) valósult meg. A rendkívül népszerű, a hívek által szeretetnek, tiszteletnek örvendő katolikus lelkész nagyon sokat tett az ipolytarnóci római katolikus vallású emberek lelki üdvéért!

A templom gondnokai

Vinczúr Józsefné , Varga Ferenc, Csaba Béla , Varga Ernő, Varga Pálné, Donkó Tibor

A templom kántorai

Gonda Lajos , Nyerges László, Varga Lajosné

Templomszentelés

A templom belső látképe

Szobrok

Képek

Betlehem

Az átalakulás szóra kattintva, egy érdekes átváltozásnak lehet szemtanúja a szemlélő, melyben az újjáépített templom elnyeri végső külsejét. Amennyiben azt is szeretné megtekinteni, hogy a lebombázott régi templom hogyan alakul át az újjáépített templommá, kattintson a metamorfózis kifejezésre!

Kocsányos tölgyek

1896 áprilisában a litkei plébánia kezdeményezésére és koordinálásával Litkén és filiáiban*1 (Ipolytarnóc, Mihálygerge Egyházasgerge) településeken 7-7 darab kocsányos tölgyet ültettek el a templomkertekben. A tölgyeket a Gödöllői Állami Csemetekert biztosította az egyház és a községek számára. A fák helyét a település elöljárói jelölték ki a plébánia egyetértésével, az alábbi rajzok szerint, melyek Saskői Ferenc*2 plébános keze munkáját dícsérik. Sajnos Ipolytarnóc vonatkozásában egyetlen tölgy sem maradt fenn a jelen kor számára.


*1 Filia
(A kifejezés Magyar Katolikus Lexikon szerinti értelmezésének megtekintéséhez kattintson a kifejezésre!)

*2 Saskői Ferenc
A Litkei Plébánia volt plébánosa. Síremléke a litkei temetőben található.