IPOLYTARNÓC község webhelye

A fiatal nemzedék már csak a múzeumokban, tájházakban összegyűjtött eszközök, leírások révén ismerheti meg, hogy a kender termesztésének, feldolgozásának, házi vászon készítésének milyen nagy jelentősége volt Nógrád megye falvaiban, köztük Ipolytarnócon is.

"A kéken virágzó kenderföldek mutatják, hogy itt a felvidéken még szaporán fonnak, szőnek az asszonyok." - írta az 1922-ben megjelent Népművészet című munkájában Malonyai Dezső. Borovszkí Samu monográfiája szerint 1908-ban Nógrád megyében 837 hektáron termeltek kendert.

A vetéstől a szövésig terjedő négy évszakon átívelő folyamat embert próbáló összefogást, munkamegosztást követelt a férfiak és nők között. A falvakban élő emberek összetartó, egymást segítő ereje a kender termesztésének elmúltával tovatűnt, már csak nyomokban van jelen.

A folyamat: magvetés - aratás - nyövés - kévélés - magvas nyövés - áztatás - szárítás - törés - tilolás - héhelyezés - fonás - motolálás - lúgozás - gombolyítás - vetés - szövés - fehérítés.

Erzsébet és Regina a kender tilolását végzik a síkállón. Mindketten jókedvűek, derűsen nevetnek, jobbkezesek, kötényt és fejkendőt viselnek.

A XXI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási gyűjtőpájázatra beküldött 32 oldalas dolgozatot, és annak íróját Dr. Szabó Józsefné (Telek Mária)Ipolytarnóci lakost a Nógrád megyei múzeumok igazgatóságának bíráló bizottsága első helyezésben, valamint pénzjutalomban részesítette 1973. október 6-án a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Az országos bíráló bizottságtól írásbeli dicséretet kapott.

Közel 40 év távlatából nézve, vajon ki tudná ma szakszerűen megírni a kender feldolgozásának történetét Ipolytarnócon? A fényképekkel, és szőttes mintákkal illusztrált szakdolgozat szellemi értéke felbecsülhetetlen számunkra.

kenderfeldolgozas