IPOLYTARNÓC község webhelye

Vinczur József: Hősi halott! Az idegen földben eltemetett ipolytarnóci katona sírhantjának fejfájánál áll Donkó László, a falubeli bajtárs és a megrendült arcú ismeretlen honvéd.

Négy gondolat biztosan ott járt a fejükben:
"Haza - Győzelem - Halál - Család" - és a nagy kérdés: Vajon túl éljük a háború borzalmát, vagy a mi sírhantunknál is áll majd valaki?

Idézet az ipolytarnóci Gonda Lajos drámai visszaemlékezéséből: A búcsú tragikusan fájdalmas percei!

"Losonc, 1942. július hetedikének korai hajnala. Hatalmas nagy katonai szerelvény állt indulásra készen a losonci vasúti terherpályaudvaron. Pontosan hajnali fél három. Megszólalt az ezdredkürtös első jelzése búcsúzásra. Búcsúzott a katona gyermek a szeretett szülőktől. Búcsúzott a katona édesapa itt hagyott kedves gyermekeitől. Fájón vett búcsút a szerető férj az itt hagyott kedves hitvestől. Senki nem tudta, hogy a fájó öleléssel a könnyes szemekkel adott csókkal, bekövetkezett-e az utolsó találkozás."

"Öt perc elteltével újból megszólalt a kürt, amely a beszállást jelezte. Eltelt újabb öt perc, harmadszor szólalt a kürt, a mozdony sípja belehasított az éjszaka csendjébe és pontosan 2 óra 45 perckor elindult a vonat az orosz harcmezők felé. A vonat hét nappal és hét éjjel haladt a szeretett otthonunktól mindig távolabbra. Július 14-én vagoníroztunk ki a Szloboda nevű helységben. Másnap megindult a gyalog menet a több mint 100 km-re lépő Don folyó felé. Augusztus 6-án értünk az Oszkinó nevű helységbe."

"Augusztus 10-én megtörtént az első támadás, rengeteg sebesült, nagyon sok halott, drága magyar vér áztatta az idegen orosz földet."

"A szeptember 8-án hajnali öt órakor kezdődő támadás már Don-parti csata volt. Több napon át tartott, megteltek a katonai kórházak sebesültekkel, megnagyobbodtak a katonai temetők is magyar hőseinkkel, de ez még nem volt elég. Következett 1943. január 12-e, az orosz támadás kezdete. Ekkor kezdődött a hadsereg széjjel bomlása, ez a támadás volt a 2. Magyar Hadsereg temetése.

Nem volt magasabb rangú tiszt, aki irányította volna a visszavonulást. Úttalan utakon, hegyen-völgyön át, töretlen hóban, mínusz 30-35 °C-os hidegben, étlen-szomjan vonulva, nagyon sokszor a szabad ég alatt töltöttük az éjszakát. Fagyhalál, éhség, kimerültség pusztította az elcsigázott magyar katonákat. Imáinkban kérjük a jó Istent, hogy lelketeknek örök üdvösséget adjon az egekben."

1943. május, örömteli hazaérkezés a fagyos, hideg, orosz hómezőkről. Boldog mosoly! Derűs arcok! A jó Isten kegyeltjeinek egy csoportja. Még fel sem fogták, hogy ők túlélték a Don-kanyar poklát!

A végtelen, fagyos hómezőkön 140 ezer honvéd és munkaszolgálatos halt meg. Alig van hősi halottat nem gyászoló falu a doni áttörés okán, olyan sok volt a magyar áldozat! A 2. hadsereg alakulatait 1942. február 24-én mozgósították, a végrehajtásra a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet jelölték ki. A német és a szovjet hadosztályokhoz viszonyítva jóval gyengébben felszerelt sereg az 1943. január 12-én megindított nagy erejű ellentámadásnak nem tudott ellenállni. A magyar védelmi vonalak áttörése után lőszer-, üzemanyag- és felszerelés hiánnyal küszködő csapataink óriási veszteségket szenvedve felmorzsolódtak. Katonáinknak csak kevesebb, mint fele tért vissza Magyarországra.